Lexikon
Próbálta már a kétkanalas módszert? Tudja, hogy mi az a bifidusz? Hallotta már védőnőjétől a colostrum szót? Böngéssze át a babatáplálási lexikont, hogy megismerje a legfontosabb fogalmakat!
A
Ad libitum táplálás: A csecsemő igényeihez igazodó táplálás: a csecsemő minden alkalommal mellre kerül, amikor erre igényét jelzi. Ennek értelmében, a csecsemő addig táplálkozik, amíg magától abba nem hagyja azt, nyílván jóllakottan.
Alternatív táplálkozás: Számos alternatív táplálkozási "iskola" létezik. Ilyenek például a különböző vegetáriánus irányzatok. Az alternatív diéta feladata a szervezet átmeneti tehermentesítése: néhány kivételtől eltekintve nem válhat tartós állapottá. A csecsemőknél nem javasoltak az alternatív táplálkozási módszerek.
Anya-gyermek kapcsolat: Természetes, kölcsönös kapcsolat és kötődés az édesanya és gyermeke között. A kapcsolat a csecsemő számára nemcsak rendszeres táplálást és gondozást jelent, hanem számos lelki és szellemi képesség fejlesztésének forrása.
Anyatej: A szoptató anya emlőmirigyének terméke, amely összetétele és tulajdonságai alapján az emberi csecsemő sajátos igényeit messzemenően kielégíti az első 6 hónapban. Az anyatej ezután a csecsemő fő táplálékának ajánlott, hogy maradjon a csecsemő 1 éves koráig. Az anyatej három típusa létezik: az előtej, az átmeneti tej és az érett anyatej.
Ásványi anyagok: A mikrotápanyagok egy csoportja. Az ásványi anyagok megfelelő mennyisége és aránya elengedhetetlen a szervezet zavartalan működéséhez. Ásványi anyagok nélkül a vitaminok sem tudnának beépülni szervezetünkbe. Ha az ásványi anyagok a szükségesnél kisebb vagy nagyobb mennyiségben kerülnek a szervezetbe, különböző betegségeket idézhetnek elő. A változatos táplálkozás csak úgy valósítható meg, ha étrendünkben minden élelmiszercsoport szerepel. A főbb ásványi anyagok közül a kalcium a csontok és a fogak erősítését, illetve az idegek működését segíti elő. A vas az oxigén szervezeten belüli szállításában és az agyi funkciók kialakításában játszik szerepet, a cink az immunrendszer erősítéséhez és a sejtek épségéhez járul hozzá, a magnézium pedig az izomösszehúzódást és az ellazulást segíti elő a csontok építésével együtt.
Átmeneti tej: Az anyatej második típusa, amely az első héten termelődő előtej után keletkezik a második héten. Összetételét tekintve az előtej és a végleges összetételű tej között áll, viszonylag sok még benne a fehérje, ezen belül is a kazein és az immunfehérjék.
Áttérés a felnőtt étrendre: 12 hónapos kor után a kisded étrendje nagyon hasonlóvá válik a felnőtt étrendhez, azonban 36 hónapos korig még sajátos életkori igényei vannak, amelyeket figyelembe kell venni a tápláláskor. Ezek közül az egyik legfontosabb, hogy tehéntejet 12 hónapos kor előtt semmiképp, de lehetőség szerint 36 hónapos koráig ne adjon az anya a gyermeknek.
B
Bifidusz: A bifidusz Bl az anyatejjel táplált csecsemők emésztőrendszerében meglévőhöz hasonló bifidobaktérium.
Bölcsőtartás: A szoptatás klasszikus módja. Eközben az anya egyenes háttal ül, az ölében elhelyez egy takarót vagy párnát. A csecsemőt az ölébe fekteti, magával szemben. A csecsemő fejét az anya az alkarjára helyezi úgy, hogy a csecsemő szája egy magasságba kerüljön az anya mellbimbójával, és közben lehetőség legyen a szemkontaktusra. A kisbaba automatikusan bekapja ekkor a mellbimbót.
C
Colostrum: lásd előtej.
Csecsemőtápszerek: anyatej hiánya esetén az orvos vagy védőnő javaslatára adható anyatejet-helyettesítő (születéstől kezdve) vagy anyatej-kiegészítő készítmények (6-8-10 hónapos kortól). Megkülönböztetünk „tejalapú” és „hipoallergén” tápszereket. Bővebb információ a hipoallergén tápszerek alatt.
D
Dackorszak: A kisgyermekkor sajátos fejlődési szakasza, legtöbbször 2-3 éves korban alakul ki. Lényegében két tényező vezet a környezettel szemben kifejlődő konfliktushoz: a kisgyermek tudatára ébred rohamosan fejlődő fizikai és értelmi képességeinek, amelyet a környezet, elsősorban a hozzá közel álló felnőttek egyre inkább korlátok közé szorítanak, ugyanakkor nem akar a csecsemőkor kényelméről olyan mértékben lemondani, ahogyan azt szülei most már elvárják tőle.
E
Előtej: Más néven colostrum. Az anyatej első fajtája, amely a szülést követő első hétben az emlőmirigyek által termelt sárgás, sűrű anyatej. Ezt váltja fel az átmeneti tej.
Érett anyatej: Az anyatej harmadik, végső típusa, amely a szülést követő 15. naptól termelődik, és a csecsemő táplálási igényeit maximálisan kielégíti az első 6 hónapban, és az ajánlások szerint a fő tápláláka marad más ételek mellett 1 éves korig.
Ételallergia: Az egyes ételféleségekkel szemben tanusított túlérzékenység. A két leggyakoribb allergén a glutén és a tehéntejfehérje. Az ételallergiának többféle tünete lehet a hasfájástól kezdve a bőrirritáción keresztül a felső légúti panaszokig. Ennek észlelése miatt is javasolt egy-egy ételt 3-5 naponta bevezetni a csecsemő étrendjébe a hozzátáplálás kezdetétől. Amennyiben lehetséges, az új étel adása a délelőtti órákban történjen az esetleges allergiás reakciók könnyebb felismerése miatt. Allergiás reakciók az etetéstől számított 48 órán belül felléphetnek. A tünetek észlelésekor azonnal forduljunk gyermekorvoshoz, és ha valóban kiderül, hogy ételallergiás a csecsemő, az adott étel legkisebb mennyiségét is mellőzni kell az étrendjéből.
Étkezési napirend: Az igény szerint szoptatott csecsemő a születést követően hamarosan kialakítja a saját bioritmusának megfelelő étkezési rendet, ami általában napi 6-10 alkalommal történő szoptatást jelent. Amikor elkezdjük a hozzátáplálást, akkor ezen a rendszeren kicsit változtatni kell. Az étkezések javasolt száma napi 5, de a csecsemő igényeinek megfelelően az anya lehet e téren némileg rugalmas.
F
Fehérje: A tápanyagok közül a fehérje az egyik legfontosabb, amelynek két fajtája létezik: az állati és a növényi eredetű fehérje. A csecsemő táplálása szempontjából az elsődleges fehérjeforrás az anyatej, ezt követi a hús, a hal, a tojás, a tejtermékek, a zab, a burgonya, a szója, az egyéb hüvelyesek és a gabonafélék.
Fekveszoptatás: A szoptatás egy módja, amely császármetszés után kifejezetten ajánlott. Eközben az anya az oldalára fekszik és a csecsemőt magával szemben helyezi el úgy, hogy a szája szemben legyen az anya mellbimbójával. Mellrehelyezés után az anya megtámasztja az alsó kezével a csecsemő fejét, és a szoptatás végén a kisujj segítségével leválasztható a csecsemő a mellről.
Fogzás: A fogak fejlődése már a születés előtt megkezdődik, mind a 20 tejfog csírája megtalálható az állcsontokban. Elsőként legtöbbször az alsó két metszőfog tör elő – körülbelül a születés utáni hatodik hónapban. Vannak olyan babák, akik különösebb gond nélkül esnek át a fogzás folyamatán, míg többségüknél ezt kellemetlen tünetek kísérik.
G
Glutén: A glutén bizonyos gabonafajták (búza, rozs, árpa, zab) fehérjeösszetvője. A glutén egyik alkotóeleme a gliadin. Vannak olyan gyermekek és felnőttek, akinek emésztőrendszere túlérzékeny a gliadinra, és ha gluténtartalmú élelmiszereket fogyasztanak, emésztési zavarok alakulnak ki náluk. Az ilyen betegeknek kerülniük kell a glutén - és így a gliadin - fogyasztását. Az ilyen, ún. lisztérzékeny betegek nem ehetnek búza, rozs és árpa tartalmú ételeket. A lisztérzékenység megelőzése céljából a csecsemőknek 6 hónapos kor alatt nem szabad glutént tartalmazó ételeket adni, féléves kor fölött viszont kifejezetten javasolt a glutén fokozatos bevezetése. A rizs, a kukorica, a burgonya, a belőlük készült lisztek és ételek gluténmentesek.
H
Három hónapos hasfájás: Az első három hónap folyamán rohamszerűen jelentkező, heves hasfájás. A baba nagyon sír, nem hajlandó enni. Ha evés közben jön rá, a szopást abbahagyja, lábát felhúzza, esetleg a kezét is ökölbe szorítja. Legtöbbször délután vagy este, néha éjjel vagy étkezés közben jelentkezik a görcsös fájdalom. Enyhébb formáját, amely csak rövidebb ideig tart és magától elmúlik, enyhe felfújódás, fokozott bélmozgások, néha pedig a mohó evés közben lenyelt sok levegő okozza. Amennyiben tartósan fennáll ez a probléma, forduljunk a gyermekorvoshoz.
Hipoallergén tápszerek: A hipoallergén tápszerekben a fehérje bontott formában található, így anyatej hiánya esetén használatukkal az allergia kialakulásának kockázata csökkenthető. Elsősorban azoknak a csecsemőknek javasolt, akik családi előzmények miatt hajlamosak az allergiára. A bontott fehérjék könnyebben emészthetők, kevésbé terhelik meg a baba emésztőrendszerét, ezért anyatej hiányában nemcsak a veszélyeztetettek, hanem minden egészséges baba kaphatja. A HA tápszerek csak megelőzésre szolgálnak, kialakult tejallergia esetén nem adhatók.
Hónaljtartás: A szoptatás egy módja, amely akkor ideális, ha az anya ikreket szült vagy császármetszéssel hozta világra gyermekét. Első lépésként az anya a csecsemőt egy nagy párnára helyezi a hónalja alá. A csecsemő fejét és nyakát a kezével tartja az anya, miközben a csecsemő lábai kinyúlnak az anya háta mögé.
Hozzátáplálás: Az anyatejen kívüli más ételek adása. A szakmai ajánlások szerint nem kezdődhet előbb, mint a 17. hét, de nem is halasztható a 26. hétnél későbbre. A hozzátáplálás kezdetén az ételek állagának minél folyékonyabbnak, tehát az anyatejhez minél inkább hasonlónak kell lennie, majd folyamatosan juthatunk el a pürés állagon át az apró darabos ételekig, majd a felnőtt étrendhez egészen hasonló menükig. A hozzátáplálás során adható ételek adhatósági sorrendjét mindig vegyük figyelembe, és csak akkor kezdjük egy-egy étel vagy ital bevezetését, ha már legalább annyi idős, mint az ajánlott életkor.
K
Kereszttartás: A szoptatás egyik módja, ami a bölcsőtartáshoz nagyban hasonlít. Először az anya a csecsemőt a hóna alá helyezi, majd a másik oldalon lévő mellét helyezi a csecsemő szájához, miközben a kezével alátámasztja a baba fejét. A másik kezével az anya C alakban fogja a mellét: a hüvelykujját a mellbimbó fölé, a többi ujjat pedig a mellbimbó alá helyezi az anya.
Kétkanalas módszer: Amikor a baba már az etetés során aktívan részt kíván venni, de még nem képes a kanál megfelelő használatára, akkor érdemes az anyának két kanalat használnia az etetéshez. Az egyik az ő kezében van, amivel biztosítja, hogy az ennivaló valóban a kicsi szájába jusson és jóllakjon. A másik kanál az apróság kezében van, amivel gyakorolja a kanalazást, és elsajátítja azokat a mozdulatsorokat, amelyek képessé teszik majd az önálló étkezésre.
Komfortszopás: A szopás nemcsak a táplálkozásra fordított időre korlátozódik, hanem ettől függetlenül további igény jelentkezik a szopásra, amely az anyától és a csecsemőtől függően tetszőleges ideig eltarthat. Ezt az igényt a csecsemő ideális esetben az anyamellen elégíti ki.
M
Mellrehelyezés/Mellretevés: A szoptatás előkészítő fázisa, amikor az anya a csecsemőt az ölébe veszi, és a ráharapást lehetővé teszi a csecsemő számára. A helyes mellrehelyezés elengedhetetlen ahhoz, hogy a csecsemő hatékonyan szopjon, és hogy a bimbósérüléseket megelőzzük. Alapvető fontosságú, hogy a szoptatások nyugalomban teljenek és kellemes élményt nyújtsanak mind az anya, mind a gyermeke számára.
P
Prebiotikum: A prebiotikumok az élelmiszerek emészthetetlen cukorkomponensei, melyeket az emberi szervezet nem tud hasznosítani, ezért változatlan formában jutnak el a vastagbélbe, ahol a bél flórájában található baktériumokat táplálják. A prebiotikumok leggyakoribb forrásai a növényi rostok (inulin, cikória, fokhagyma) és a tej.
Probiotikum: A probiotikumok jótékony baktériumok, melyek a vastagbélben fejtik ki sokféle hatásukat, megakadályozzák a káros baktériumok bejutását és elszaporodását, egyensúlyban tartják a bélműködést. Egyik fajtájuk a bifidusz. Az anyatejjel táplált babák bélflórájának 95%-át bifiduszok alkotják. A probiotikumok hiányozhatnak vagy kisebb mennyiségben lehetnek jelen a császármetszéssel született babák bélflórájában, így nekik különösen hasznosak az anyatejben és a tápszerekben lévő probiotikumok.
R
Rágás: A csecsemőnek a rágás képességét fokozatosan meg kell tanulnia, körülbelül 8 hónapos kortól. Ebben az időszakban már előbújnak általában első fogak, azonban ez nem előfeltétele az apró darabos ételek adásának, ugyanis a csecsemő ennyi idősen már az ínyével is képes a rágás alapjainak megtanulására. A rágás elsajátítását azzal segíthetjük, ha ebben az időszakban apró darabos ételekkel ösztönözzük a csecsemőt rágásra. Ez a folyamat mindenképp folyamatos felügyelet mellett történjen. A rágás azért is fontos, mert edzi a csecsemő nyelvét, ajkait és az állkapcsa izmait, amelyek aztán a beszéd megtanulásához alapvető fontosságúak lesznek.
S
Speciális tápszerek: A speciális tápszerek különleges táplálkozási igényű csecsemők számára készülnek, mint például a koraszülöttek, tehéntejfehérje-allergiában vagy tejcukor-érzékenységben szenvedők.
Szénhidrát: A tápanyagok egyik formája, és a szervezet elsődleges energiaforrása, segít az emésztésben és a vércukorszint helyreállításában - amely így a közhiedelemmel ellentétben egyáltalán nem kerülendő. Csak arra kell ügyelnie az anyának, hogy megfelelő szénhidrátforrást biztosítson a csecsemőnek. Ez az első fél évben az anyatej, amely szénhidrátban gazdag. Később ajánlott szénhidrátforrások a különféle pékáruk és tészták, a barna rizs, illetve a zöldségek és gyümölcsök.
Szopásgyengeség: A szopási művelet gyengeségét értjük alatta. Különösen koraszülöttekre jellemző. Ha enyhébb fokú, segíthet a szoptatás közben végzett enyhe terelő, fejő simogatás, ám ha a csecsemő így sem szopik kielégítően, egy ideig szorgosan le kell fejni a tejet és kanállal adni az újszülöttnek. Kifejezett szopásgyengeség esetén szondatápláláshoz kell folyamodni, ami kizárólag kórházban történhet. A jelenség átmeneti, mivel előbb-utóbb szűnik a gyengeség, de ennek idejét nem lehet megjósolni, ezért a szoptatást időnként meg kell kísérelni.
Szoptatási módok: Négy fő szoptatási mód létezik, ahogy az anya kényelmesen táplálhatja a csecsemőjét. Ezek a bölcsőtartás, a hónaljtartás, a kereszttartás és a fekveszoptatás. Mindegyik esetében kulcsfontosságú a helyes technika elsajátítása, mivel ezzel megelőzhető a bimbó kisebesedése.
T
Tandem-szoptatás: Az a jelenség, amikor az anya folytatja a szoptatást a következő várandósság alatt, majd egyszerre szoptatja a két különböző várandósságból született gyermekét, illetve ha az ikreit szoptatja egyszerre.
Táplálkozási reflexek és képességek: A csecsemő veleszületett reflexes nyelése fokozatosan tudatos tevékenységgé alakul. Ha szakaszosan nyel, már készen áll a félfolyékony ételek fogadására: ez körülbelül hat hónapos korban történik. Hamarosan az ajkát és a nyelvét tudatosan együtt használja: mielőtt lenyelné, szájában ízlelgeti és forgatja az ételt. Ebben a korban a félszilárd, villával összetört ételek adásával elősegíthetjük a rágás tanulását. A következő korszakban, körülbelül nyolc hónapos kora után, a száját és a kezét a táplálkozás során önállóan együtt használja. Kis segítséggel már egyedül kanalaz, cumisüvegét megtartja. Kisebb falatokat felcsipeget a tányérból és mindkét oldali fogínyével aprítja tovább. A nagyobb szemcseméretű ételt is a félrenyelés veszélye nélkül képes elfogyasztani. Száját csukva tartja és fejét elfordítja, ha már nem éhes.
Tápszerek: Az anyatej elégtelen mennyisége, hiánya vagy különböző betegségek esetén tápszeres pótlásra lehet szükség. A tápszereket anyatej-helyettesítő, anyatej-kiegészítő és speciális tápszerekre oszthatjuk fel.
Tehéntej: A natúr vagy higított tehéntejet egészen a közelmúltig az anyatej kiegészítésére vagy helyettesítésére használták, ami ma már nem a korszerű babatáplálási alapelveknek megfelelő gyakorlat, ugyanis a tehéntej több szempontból sem felel meg a csecsemő életkori igényeinek. A tudományos ajánlások szerint 12 hónapos korig semmiképp ne adjunk tehéntejet a csecsemőnek, de ideális esetben csak a 36. hónapot követően kerül a gyermek étrendjébe.
Tejpép: A tejpépek kifejezetten a csecsemők számára készült gabona- és tápszeralapú ételek. A tejpépek a klasszikus tejbegrízt váltják fel, annak sokkal egészségesebb változatai. A tejpépek a hagyományos tej, búzadara, cukor helyett a babák igényeinek megfelelően módosított összetételű tejet, könnyen emészthető gabonapelyhet és nélkülözhetetlen vitaminokat, ásványi anyagokat tartalmaznak, többnyire hozzáadott kristálycukor nélkül.
Természetes táplálás: Egyrészt jelenti azt az egyetlen táplálékot, amely a csecsemő számára természetes: az anyatejet; másrészt azt a módot, amellyel a csecsemő hozzájut: az édesanya melléből való közvetlen szopást.
U
Üveges bébiételek és babaitalok: A készen kapható bébiételek és babaitalok megkönnyítik az anyák dolgát, mert praktikusak: számos ízben kaphatók, időt spórolhatunk velük és a szigorúan ellenőrzött gyártási folyamatnak köszönhetően biztonságosak. Kész bébiételt adhatunk a csecsemőnek, ha nincs időnk főzni, ha valamilyen szezonális zöldséget vagy gyümölcsöt nem lehet beszerezni, vagy ha éppen utazunk.
V
Vitaminok: A tápanyagok egy fajtája, amelyet a szervezet igen kis mennyiségben igényel, de erre a kis mennyiségre azonban feltétlenül szüksége van az optimális működéshez. Az A-vitamin a látást és a növekedést segíti elő, a B1-vitamin a szénhidrátok átalakításában játszik szerepet, a B6-vitamin az inzulin és a hemoglobin előállítását serkenti, és a B12-vitamin a vörösvértestek képződéséhez járul hozzák. A C-vitamin az íny épségének megőrzésében, a sejtek védelmében és a sebgyógyulás felgyorsításában segít. A D-vitamin a kalcium beépülésében és így a csontok erősítésében segít, az E-vitamin a sejtek épségét védi, a folsav pedig a sejtek osztódását elősegítő vitamin.
Z
Zsírok: a tápanyagok egyik fajtája, ami lehet növényi vagy állati eredetű. A zsírok fontos elemei az étrendnek, ugyanis számos létfontosságú vitamin csak zsírban oldódik, és vannak olyan esszenciális zsírsavak, amelyekre testünknek szüksége van, de mégsem tudja előállítani őket. A zsírok többek között energiát adnak a növekedéshez, hozzájárulnak a sejtfalak építéséhez és serkentik az agyi fejlődést. A zsírok esetében az anyának figyelnie kell arra, hogy a megfelelő forrást válassza mind a saját, mind a csecsemő étrendjébe: hasznos zsírok találhatok meg például a növényi olajokban, az olívaolajban és a tengeri halakban.
A fenti meghatározások az általános tájékozódást szolgálják és nem tudományos meghatározások.